Apám Nápoly mellett született. Nyolcan voltak testvérek. A nagyszülőknél időről időre összejött a család. Amikor valaki azt kiabálta, "Antonio", egyszerre hatan kapták fel a fejüket. A hagyomány szerint ugyanis minden gyermek elsőszülött fia a nagypapa nevét örökölte. Apámat a háború sodorta Pécsre. Itt ismerte meg édesanyámat, itt alapított családot.


Én valahogy mindig kilógtam a sorból. Iskolás éveimben magasabb voltam, mint a korombeli gyerekek, rendszeresen engem küldtek az atlétikai versenyekre. Feleltetéskor is valahogy mindig az én nevem ugrott be a tanároknak. Talán a zenéje miatt, nem tudom. A 70-es években jártam tanárképző főiskolára. Az apám jogán nyert olasz útlevéllel pedig a nyarakat Angliában tölthettem. Nyelvet tanultam, a kenyerem pedig egy olasz étteremben felszolgálóként kerestem meg. Egyszer ott vacsorázott a BBC Rádió egyik vezetője. Felajánlotta, hogy dolgozzak a BBC magyar adásában. A BBC világa egy szabad és otthonos világ volt, amelyben érvényesült Deák Ferenc sajtóval szemben támasztott elvárása is: hazudni nem szabad.


Volt egy régi vicc akkoriban: Miért nem disszidál a magyar ember? Kalandvágyból. Én is a kalandot választottam. Hazajöttem. Amikor tanárként visszatértem egykori iskolámba, a Nagy Lajos Gimnáziumba, ennek szellemében tanítottam diákjaimat.

De Blasio Antonio